gyertyát gyújtottak eddig Értük      

                       Csabika 2007. április 12-én lett Angyalka.

A bal kezedet a nyakacskádhoz  tetted, a jobbal pedig integettél anyának a
képernyőn keresztül. "Szia Anyu" " Jó volt veled"  !
Én akkor csak sírtam hogy elveszítelek, de nem tudtam neked válaszolni.
Most megteszem:
Drága pici fiam!
Hiányzol nekem nagyon, és soha-soha nem foglak elfelejteni!
Köszönöm, hogy 20 órát küzdöttél azért, hogy velem maradhass, de nem
lehetett. Beteg voltál.
Hidd el Kiscsimbókom ott fent, ott jobb neked!
A szívembe örökké élsz!
Anya

Fel sem fogtuk hogy újra boldogok leszünk, hogy újra kapunk egy kis életet, 
máris elvesztettünk téged. Reménykének neveztünk el.
Köszönjük hogy velünk voltál.

Reményke 2008. 03. 02.-án lett Angyalka

Harcolva és küzdve, örökkön bízva a jóban, a boldogságban vártunk téged.
Talán egyszer megértjük, miért is volt ez a küldetésed, miért jöttél  hozzánk, 
és mentél  el oly sietve..

Feladattal érkeztél, hidd el azóta még jobb emberek lettünk. Tudjuk hogy mindez jel.
Apukáddal már ennél jobban nem szerethetjük egymást, példát mutatunk a láthatatlan erőknek,
a sorsnak, az életnek, vagy nevezzük ahogy szeretnénk, hogy érdemes velünk lenni.

Tündérke 2008. 09. 01.-én lett Angyalka

Ti hárman adtátok meg nekünk amit  lehet, hogy nélkületek sosem élünk át. 
Átértékeltük, másként látjuk az életet. Ígérjük jó szülők leszünk.

Köszönjük, hogy gyertyát gyújtottál Csabikáért, Reménykéért és Tündérkéért.