Távozó magzatok
Az asszonyok többségét egyetlen spontán vetélés is megviseli, fôként lelkileg. Szokványos vetélésnek azt a jelenséget nevezzük, amikor két egymást követô várandósság a 27. hét elôtt megszakad, és a világra jött magzatok nem mutatnak életjelenséget.
Irásunkban a szokványos vetélés (szaknyelven a habituális abortusz) okaival és gyógyításának lehetőségeivel foglalkozunk.
Eredet
A jelenséget a háttérben megbúvó okok alapján osztályozzuk. Ezek szerint a betegség öt csoportba sorolható: cikluszavarok által okozott, fertôzéses eredetû, nôgyógyászati rendellenességekre visszavezethetô, genetikai eredetû, illetve immunológiai összeférhetetlenség által kiváltott vetélések. (A felsorolás egyben a gyakoriság sorrendjét is jelzi.) Vegyük sorra ezeket. A cikluszavarok által okozott vetélések lényegében egyet jelentenek a sárgatest elégtelenségével. Ilyenkor a tüszô nem mindig reped meg, ha mégis, akkor a megrepedt tüszô helyén kialakult sárgatesthormon progeszterontermelése nem elégséges a magzat beágyazódásához. A várandósság 6. hetéig a progeszteron kizárólag a sárgatestben, a 10. héttôl csaknem kizárólag a méhlepényben termelôdik. A két idôpont között elôfordul, hogy a sárgatest már, a méhlepény pedig még nem termel elég progeszteront. Ha a hormon termelése nem tökéletes, akkor a magzat a váltás idôszakában (jellemzôen a 9. hét körül) elhal, de kilökôdése olykor csak hetek múlva indul meg. Ezért nevezzük a vetélésnek ezt a formáját "missed abortionnak", magyarul megkésett vetélésnek.
Védtelenül
A fertôzéses eredetû vetélés jellemzôen a 16. hét után következik be. Ennek egyszerûen az a magyarázata, hogy a magzatburkok a 16. héttôl töltik ki az egész méhüreget, így ekkor lépnek kontaktusba a fertôzött nyakcsatornával (mely a fertôzést hosszú ideig képes feltartóztatni). A fertôzéses eredetû vetélésre természetszerûleg azok hajlamosak, akik rendszeresen küszködnek ki-kiújuló hüvelygyulladással. Az idültté váló hüvelygyulladásnak két alapvetô oka lehet. Igen gyakori, hogy az ismételt fertôzések antibiotikus kezelését követôen az orvos elmulasztja a hüvely természetes tejsavbacilus-flóráját helyreállítani, ezért a hüvely tartósan védtelenné válik. Ilyen esetekben az újbóli antibiotikus kezelések csak rontják a gyulladásban szenvedô beteg állapotát. Másrészt gyakori hiba, hogy megfeledkeznek a férfipartner ondójának vizsgálatáról. A prosztata idült fertôzése ugyanis rendkívül gyakori, 40 év felett a férfiak csaknem egyharmadát érinti. Mivel a prosztata idült fertôzése rendkívül tünetszegény, panaszok leginkább az asszonynál jelentkeznek, aki hetente kénytelen nôgyógyászhoz fordulni. Az ondó mikroszkópos vizsgálatával a gyulladás tökéletes biztonsággal kimutatható vagy kizárható.
Viselhetô
Bizonyos nôgyógyászati fejlôdési rendellenességek (leggyakrabban a méh fejletlensége, a kétszarvú vagy a kettôzött méh), illetve jóindulatú méhizomdaganat (mióma) szintén okozója lehet spontán vetélésnek. Ha a méh csak fejletlen, jellemzôen az elsô várandósság végzôdik vetéléssel. A másállapot során termelôdô méhlepényhormonok ugyanis elôsegítik a méh fejlôdését, biztonságossá téve ezzel a következô várandósság kihordását. Fejlôdési rendellenességek esetén a másállapot kilátásai nagymértékben attól függnek, hogy a magzat hová ágyazódott be. Ha a méhüreg biztonságos (tulajdonképpen nem rendellenes) helyén következik be, akkor az állapot kiviselhetô, de ekkor is számolnunk kell a spontán vetélés és a koraszülés fokozott kockázatával.
Többé-kevésbé
A genetikai ártalmak közül fôként valamelyik szülô kromoszómahibája jöhet szóba az ismétlôdô spontán vetélés okaként. Elôfordul, hogy az egyik kromoszómából "letörik egy darab, amely átragad egy másik kromoszómára". Ha a gyermek egy géntöbbletes és egy génhiányos kromoszómát örököl, tünetmentes hordozó lesz, akárcsak a szülô. Ha viszont egy egészséges és egy génhiányt mutató kromoszómát örököl, akkor életképtelenné válik, és többnyire spontán vetélés áldozata lesz. Ha egy géntöbbletes és egy normális kromoszómát örököl, nem zárható ki, hogy súlyos, többszörösen veleszületett fejlôdési rendellenességgel jön világra.
Holisztika
Az immunológiai összeférhetetlenség sokkal ritkább, mint azt az orvosok felvetik. Ilyen esetben az anyai szervezet nem termel védô ellenanyagokat a magzati szövetek beborítására, ezért az anya fehérvérsejtjei elpusztítják a méhlepényt. Az elsô szülés jellemzôen problémamentes, majd azt követôen lepényelégtelenség miatti koraszülés, illetve egyre korábbi idôpontokban spontán vetélések sorozata következik be. A megfelelô kezelés inkább csak kísérleti stádiumban van, a rutinszerû gyógyítás még sok helyen nincs megoldva. Az immunológiai összeférhetetlenség nem azonos az immunológiai meddôséggel! Utóbbi esetben ugyanis a nyakcsatorna ellenanyagokat választ ki, amelyek megakadályozzák, hogy a spermiumok a méhüregbe jussanak.
Az elmondottak legfontosabb tanulságait összegezve: a spontán és az ismétlôdô spontán vetélések döntô többségét pszichés eredetû cikluszavar vagy nemi úton átvihetô fertôzések (melyek legtöbbször nem nemi betegségek!) okozzák. Ezek gyógyíthatók, de sajnos kevés nôgyógyász van felkészülve a betegek holisztikus ellátására. Tartós gyógyulást viszont csak ettôl várhatunk. (A holisztikus szemlélet lényege, hogy nem a betegséget, hanem a beteg embert gyógyítják a maga teljességében, testét-lelkét együttesen a szerk.)
Spontán vetélésnek különösen azok vannak kitéve, akiknek ciklusa rendezetlen, fájdalmas vérzésük 5 napnál tovább tart, és gyakorta alvadékos, szövetfoszlányokkal tarkított. Hasonlóan veszélyeztetettek a ki-kiújuló vagy szûnni nem akaró hüvelygyulladásban szenvedôk. A fejletlen méh (sokszor fogják rá a spontán vetélést) ritkán okoz komolyabb gondot. A spontán és habituális vetélések többi oka ritkán fordul elô, csak akkor érdemes ezek kimutatásával foglalkoznunk, ha már minden egyéb lehetôséget kizártunk.
Dr. Elek Csaba szülész-nôgyógyász, humángenetikus